An almost missed flight

I had been quite tired to be excited about the trip, what we had been organizing for months. And then the adrenaline rush shocked me when at the check-in desk the lady said: if you don’t have that credit card with you, I think we have a problem.

What the hell?! I have closed my bank account where my credit card belonged to, what the lady asked for. Without the number I can’t check in. No flight to Bangkok, no further travels, maybe no Vietnam. Shit. Let’s think, let’s think. So I called the bank, and they asked for another code I didn’t have. I called my Uncle then, and asked for getting to my home and find that tiny paper in my desk with the code. Every minute was like an hour. Call from Hungary, got the code. Calling the bank again. Waiting. Waiting. They’re consultating if they can give this special information to me in this case. More waiting. Aargh. And they’re giving me the number of the card. Yessss!

Greetings from Doha!

->HU

Túl fáradt voltam ahhoz, hogy izguljak amiatt az utazás miatt, amit már hónapok óta szerveztünk. Az adrenalin csak akkor áradt szét ereimben lökésszerűen, amikor a check-in-nél a hölgy ezt mondta: ha nincs önnél az a bankkártya, akkor azt hiszem, van egy kis problémánk.

Mi a fene? Azt a bankszámlát, amihez a kért kártyám tartozott, egy héttel előtte zártam be. A kártya száma nélkül nem tudok becsekkolni. Nélküle nincs út Bangkokba, talán az egész vietnámi program is úszik. Súlyos. Gondolkozzunk, gondolkozzunk! Felhívom a bankot, de ők egy másik kódot kérnek, amivel szintén nem rendelkeztem. Így felhívoam nagybátyámat és megkérem, hogy jusson be a szobámba, és keresse meg az íróasztalom fiókjából az apró papírt, amin a kért kód rejtőzik. Minden perc várakozás egy órának tűnik. Hívás Magyarországról, megvan a kód. Hívom újra a bankot. Várakozás, ideges várakozás… Már kollégákkal tárgyalják hosszú perceken keresztül, hogy ilyen különleges esetben kiadhatják-e a már nem létező kártyám számát. Gyerünk, gyerünk! Megadják a számsort! Igeeen!

Üdvözlet Dohából!

 

 

 

Chào, tôi đi!

My childhood dream will becoming true today: I will jump so high that the globe will turn below my feet, and when I reach the land again, it’s gonna be the other side of the Earth.

Everything is packed, almost ready to go. Only one thing is missing – it’s time to say goodbye. Goodbye to my parents who have been always supporting me. Goodbye to all my friends all over the world. And hello friends and future friends in Southeast Asia!

->HU

Gyermekkori álmom fog megvalósulni a mai napon: akkorát fogok ugrani, hogy alattam a bolygó elfrodul és mire visszaérek, talpaim már a Föld másik felén fognak földet érni.

Minden elpakolva, majdnem készen vagyok az indulásra. Egy dolog hiányzik csupán: az elköszönés. Viszlát szüleim, akik mindig támogattak és támogatnak. Viszlát a barátaimnak mindenhol a Föld kerekén! És végül helló barátaim és jövőbeli barátaim Délkelet-Ázsiában!

Why? Where? When? What?

I got to answer a few questions to make my blog easily understandable.

  • Why Thai Nguyen, Vietnam?
I met so many kind Asian people in Finland that I have started longing to their countries. Additionally I got a free semester from September in Hungary, thus I started to search for alternatives of spending time. IAESTE gave me a wide range of choice: South Korea, Thailand, China, Vietnam and Hong Kong. And only Thai Nguyen, Vietnam has the following features: the centre of (the Vietnamese) tea production (I’m a passionate tea drinker) and I can stay there for the whole semester.
Thai Nguyen is located about 80km to the north from Hanoi. It’s not an interesting place for tourism, but it has the Thai Nguyen University of Technology (TNUT). This is the place where I’m going to do my internship. I got to remark again, that IAESTE is awesome!
TNUT

->HU

Néhány kérdést megválaszolok, hogy érthetőbb legyen a blogom.

  • Miért pont a vietnámi Thai Nguyen?

A finnországi félévem alatt annyi kedves ázsiai emberrel ismerkedtem meg, hogy elkezdtem vonzódni az országaik felé. Plusz az őszi félévem amúgy is szabad, így elkezdtem kutakodni, hogyan is tölthetném az időmet hasznosan ősszel. Az IAESTE lehetőségek tárházát vonultatta fel előttem: Thaiföld, Délkorea, Kína, Hongkong, Vietnám. Ezek közül csak a vietnámi Thai Nguyen tudja a következőket: a (vietnámi) teatermelés központja (szenvedélyes teás vagyok), és az egész félévemet ott tölthetem.

Thai Nguyen kb. 80 km-re északra fekszik Hanoitól. Turizmus szempontjából nem túl érdekes hely, de ott működik a Thai Nguyen Műszaki Egyetem (TNUT). Ez az a hely, ahol a félévem során gyakornokként fogok dolgozni. Újra meg kell jegyeznem, hogy az IAESTE iszonyatosan jó! A kép az egyetemről pedig ígéretes.

One week left

Only one week have left and I got to say that it’s much more convenient if I have a partner (my sister) who helps me to organize everything. Because she is traveling with me in the first two weeks. We visited the doctors for recommended shots, almost all hosts booked on Couchsurfing, but still no answer from Thai Nguyen University about the lift from Hanoi Airport to Thai Nguyen. But I’m not worried, I got still one week left till the journey starts, and almost twenty days till we got to Hanoi.

I have been spending half hour every day learning Vietnamese. I have chosen the Pimsleur technique to learn how to speak and after several sessions now I reached a perfect level, as I can say the following: “Hi, how are you? I’m Peter, I’m neither American nor Vietnamese. Where is Thai Nguyen? It’s not here, it’s over there. No, I don’t want to go to have lunch yet. Whether you drink two glasses of beer or wine at my place with me?

Useful.

->HU!

Már csak egy hét van hátra és meg kell hogy mondjam, hogy sokkal könnyebb úgy készülődni, ha valaki segít benne. Ugyanis a nővérem velem jön az első két hétre az utazgatásra. Meglátogattuk a dokikat védőoltásokért, majdnem az összes szállásadó le van foglalva Couchsurfingen, de még mindig nem kaptam választ a Thai Nguyen Egyetemről azzal kapcsolatban, hogy hogyan fognak elvinni a Hanoi repülőtérről Thai Nguyenbe. De nem aggódom, még van egy hetem az utazás kezdetéig és majdnem 20 napom, míg elérjük Hanoit.

Már egy ideje napi fél órát vietnámit tanulok. A Pimsleur technikát alkalmazom, és jó pár lecke után már úgy érzem, elég jó szintet értem el, hiszen ezt el tudom mondani: “Helló, hogy vagy? Én Péter vagyok. Nem vagyok sem amcsi, sem vietnámi. Hol van Thai Nguyen? Nem, nincs itt, arra felé van. Nem, még nem akarok ebédelni menni. Meginnál velem két pohár sört vagy bort nálam?

Hasznos.