Cameron Highlands

20-21 August 2011

Saturday, Sunday

We spent one night in Ipoh (Couchsurfing, totally worth it), and in the morning we took a taxi and went to the bus station. The bus to Cameron Highlands should have left at 8:00 AM, we arrived to the station at 8:01, and at 8:02 we were sitting on the bus with the tickets in our hands. It took two hours to get up to the highlands, including 1.5 hours of serpentine road. It would have been perfect for motorcycles!

Cool weather welcomed us. Despite of the fact that if you want to stay in Tanah Rata, you should book a hotel at least 1 month before, we went to the first hotel and booked a room without any problem. For breakfast we had chicken rice again because it’s so delicious there!

Tanah Rata was a lovely village (I wouldn’t say that it’s a town) where we could go to Chinese, Indian and to Malaysian restaurant. They had delicious Chinese tea, lassi with several flavors,  Indian masala chai, dishes on banana leaves and of course many others. As Billy said: “Asia is all about food.”

Tea heaven / Tea mennyország

We booked a tour for the afternoon to the tea plantations and tea factory at Brinchang village, to the highest peak (2003 m), to the Moss Forest, what is a rainforest on the very top of the Highlands, without animals, and to the Butterfly farm, where we could several animals and plants – what was missing from the forest – found. See the pictures!

Tea leaf / Tealevél

Tea flower / A tea virága

Highest peaks of Cameron Highlands / Cameron Highlands legmagasabb csúcsai

We booked the tickets to Kuala Lumpur in advance, but on Sunday morning our bus was not at the station because it was cancelled. We had to go to KL somehow, because in the evening we had a flight to Jakarta. The receptionist told us that we can hop on the other company’s bus, and gave back the price of our tickets. But a few minutes later it turned out that the tickets were sold out. What to do now?

We were pissed of, because we had to take another road, what is longer and more expensive: one coach to Ipoh, then another to KL. Not a convenient solution, because the coach was slower on the way down from the mountains than up, and the other bus from Ipoh was late. We arrived to our destination at 2pm and had only time for a good Chinese meal with Billy, then we picked up our luggage  from his family and went to the airport.

In the Moss forest / A Mohaerdőben

->HU

2011. augusztus 20-21.

Szombat és vasárnap

Egy éjszakát Ipohban töltöttünk (Couchsurfing, nagyon megérte), és reggel taxival mentünk a buszvégre.  A busznak Cameron felföldre reggel nyolckor kellett volna indulnia. Mi megérkeztünk 8:01-kor, 8:02 pedig a frissen váltott jegyekkel már a elfoglaltuk a helyünket a járművön. Két óra utazás következett, amiből másfél óra szerpentin volt. Jó lett volna motorral megtenni a távot!

Hűvös levegő fogadott minket. Annak ellenére, hogy mindenki azt ajánlotta, hogy foglaljunk szállást legalább egy hónappal előtte, mi bementünk az első hotelbe és béreltünk egy szobát, minden probléma nélkül. Utána reggeliként újra csirkét és rizst ettünk, mert jó híre van a helyinek. Még ízletesebb volt, mint Kuala Lumpurban.

Chicken rice from Tanah Rata / Csirke és rizs

Tanah Rata egy kedves kis falu (városnak azért nem mondanám), ahol választhattunk kínai, indiai és maláj éttermek közül. Volt náluk ízletes kínai tea, lasszi több ízben, indiai masala chai, ételek banánlevélen és még sok más. Ahogy Billy mondta: „Ázsia az ételekről szól.”

Befizettünk a délutánra egy túrára, ami elvitt minket Brinchang közelébe a teakertekbe és a teagyárba, a legmagasabb csúcsra (2003 m), a Moha erdőbe, ami legmagasabban fekvő esőerdő a környéken, állatok nélkül, és a Pillangó farmra, ahol számos olyan növényt és állatot néztünk meg, ami hiányzott az erdőből. Nézzétek a képeket!

Tea garden / Teakert

This is organic / Ez tényleg bio

Megvettük a jegyeket még szombaton Kuala Lumpurba, azonban vasárnap reggel a buszunk nem volt az állomáson, mert törölték a járatot. Mindenképpen KL-be kellett jutnunk, mert este ment a repülőnk Jakartába. A recepciós néni azt mondta, elmehetünk a másik cég buszával is, és készségesen visszafizette a jegyeink árát. Pár perccel később sajnos kiderült, hogy a másik buszra már elkelt az összes jegy. Mit tegyünk most?

Idegesek voltunk, mert egy hosszabb és drágább utat kellett választanunk: egy busz Ipohba, egy másik Kuala Lumpurba. Nem volt túl kényelmes megoldás, mert a busz lassabban ért le a hegyekből, mint ahogy felment, és a másik is késve indult Ipohból. A célba délután kettőkor érkeztünk, és már csak egy jó kis kínai ebédre volt idő Billyvel, majd a családjánál tárolt csomagokat pakoltuk fel és már mentünk is a reptérre.

Could you hold it for a moment? / Megfognád egy pillanatra?