Jakarta – Two days in traffic jam

22-23 August 2011

Monday, Tuesday

Our lovely Couchsurfing host gave me a list of typical Jakarta food, so I had a mission to accomplish during these two days. Five meals: nasi goreng, soto betami, gado-gado, ketoprak, sate. But first back to the beginning. We arrived on Sunday evening to the airport of Jakarta, where I was prepared to say to all taxi driver: Damri! Damri! – this is the magic word, means the bus to the center. But this wasn’t so easy.

These taxi drivers are no humans. These are wild animals, they do everything to get a customer. Dozens of them came to us giving offers and I kept saying: Damri! Damri! And we kept walking to the right direction. “Taxi? Taxi! Damri?! Ah… Damri?! Hahaha! Damri?! No Damri! Damri finished! Damri, late! Taxi?”

They lied of course, even if it was around 11pm, Damri was still working. Damn, I hate those taxi drivers!

Chicken something / Csirkés valami

Chicken something / Csirkés valami

The house from the bus station was not too far, but it took one hour on public bus. The traffic is terrible: uncountable number of cars and motorbikes, constant traffic jam. And while we were sitting patiently on the bus, we had a new entertainer in every 5 minutes. Musicians, actors, singers, alone or with a family member, some are not so bad, the rest is terrible. And at the end of the production they are asking for money. Hop-on, hop-off. For the first time we payed. Also for the second and the third time. After that it was a bit annoying. You can give away all your money in a one-hour-long bus ride, what is not exactly the purpose of the travel. But these are desperate, poor people…

When we arrived to the bus station, we went to a mall to get something to eat. Szilvia ate chicken with the two most important ingredients of the Indonesian food: chili sauce and rice. Mine was nasi goreng. This is a kind of fried rice with chili and vegetables, and with some rice chips. Only four to go!

After another hour on another bus we arrived to the old city. There was not too many thing to see, because it was already 2pm and all the museums had closed, so we were just walking around and watching the people for a while.

Traffic / Forgalom

Traffic / Forgalom

Jakarta is a city for shopping: there’s not too many things to see, but if you like shopping, spend two months there! Hundreds of malls and street markets are waiting for you. You can buy very cheap rubbish and also many cellphones and watches from the Asian factories. But to live there? I would never move there. Too overcrowded, looks dangerous, I’m too white and there’s nothing charming there. Constant noise pollution and the only peace giving place is the main square, or a house in a small street.

The local young girls on the main square were naturally beautiful and curious. They loved to make photos with white people.

Young girls / Fiatal lányok

Young girls / Fiatal lányok

We walked to the harbor. It was dirty, hundreds of old ships were waiting there to exchange the cargo. Not too interesting place, but it was a good occasion to buy some unknown fruits from a stand and try it. Ripe papaya and snake fruit was on the menu. Both of them became my favorite.

Snake fruit / Kígyó gyümölcs

Snake fruit / Kígyó gyümölcs

Later we walked back to the main square, where a night marked started. It was similar to what we tried in Ipoh, Malaysia. (There I even tried jellyfish with peanut sauce!) It starts only in the evening, it is a little bit crowded, and there is a lot of food there. Cool! I ate sate: some roasted meat on sticks with chili sauce, fried onion and with potato-like something.

Sate

Sate

Next stop: the same mall as in the morning. Next meal: soto betami. This was a soup. It wasn’t too tasty, felt like it is instant soup. With rice, chili sauce (surprise!) and fried onion. Only two more to go!

On Tuesday we decided not to go to the city. Four ours in traffic jam again? No bloody way! But how could I try the rest of the food from the list?

In the afternoon on the way to Damri I had to stop and buy some street food: gado-gado and ketoprak. I watched how are they prepared and had no idea what kind of vegetables or fruits were the ingredients, but it was damn hot by the chili, and very delicious! Mission accomplished!

Ketoprak take away / Ketoprak elvitelre

Ketoprak take away / Ketoprak elvitelre

Damri was okay, but we had to take an airport shuttle bus to go to the right terminal. That bus was a stupid design: no place for luggage, and incredible crowded. While I was staying on the bus, I used one hand to hold a bar and the other to hold my luggage. Surrounded with people. A few minutes later it wasn’t that crowded anymore and I could take a seat. But that was too late. My wallet was gone.

->HU

2011. augusztus 22-23.

Hétfő és kedd

A bájos Couchsurfing házigazdánk adott nekem egy listát a tipikus jakartai ételekről, így volt egy teljesítendő feladatom a következő két napra. Öt étel: nasi goreng, soto betami, gado-gado, ketoprak, sate. De először is vissza a kezdetekhez. Vasárnap este érkeztünk Jakarta repülőterére, ahol fel voltam készülve arra, hogy a taxisoknak ezt mondjam: Damri! Damri! – ez a varázsszó, így hívják a buszt, ami a városba megy. De ez nem ment ilyen könnyen.

Ezek a taxisok nem emberek. Ezek vadállatok, mindent megtesznek a fuvarért. Tucatjával jöttek és körbevettek, de én csak mondtam nekik, hogy Damri! Damri!, és tartottuk az irányt. „Taxi? Taxi? Damri?! Ah… Damri?! Hahaha! Damri?! Nincs Damri! Damri vége! Taxi?

Természetesen hazudtak, még a késői 11 órakor is volt járat. Fene, de utálom ezeket a taxisokat!

A ház nem volt messze a buszvégtől, de így is egy órát ültünk a buszon. A forgalom borzasztó volt: megszámlálhatatlan autó és motor, folyamatos dugó. És miközben türelmesen ültünk, minden öt percben új emberek pattantak fel és szórakoztatták az utazóközönséget. Zenészek, színészek, énekesek, egyedül vagy családtaggal, néhányan nem olyan rosszak, többségük pocsék. A műsor végén pedig pénzért járták körbe a buszt. Először fizettünk. Másodszor és harmadszor is. Utána már kicsit idegesítővé vált a dolog. Az összes pénzedet elköltheted így a buszon egy óra alatt, de ez nem egészen célja az utazásnak. Szegény, elkeseredett emberek…

Amikor megérkeztünk a buszvégre, bementünk egy plázába enni valamit. Szilvi csirkét evett az Indonéz konyha legfontosabb összetevőivel: chili szósszal és rizzsel. Az enyém nasi goreng volt. Ez egyfajta sült rizs chilivel és zöldségekkel, néhány rizschipsszel a tetején. Már csak négy van hátra!

Nasi goreng

Nasi goreng

Még egy óra buszozás után megérkeztünk az óvárosba. Nem volt túl sok minden látnivaló, mert már délután kettő óra volt és az összes múzeum bezárt, így inkább csak sétálgattunk és az embereket nézegettük.

Jakarta tökéletes helyszín vásárolgatásra. Nincs túl sok látnivaló, de ha szeretsz shoppingolni, akkor tölts el ott két hónapot! Plázák és utcai árusok százai várnak. Vehetsz nagyon olcsó szemetet és sok ázsiai gyárból származó, márkás órát és telefont is jó áron. De ott élni? Sose költöznék oda. Túl zsúfolt, veszélyesnek tűnt, túl fehér a bőröm és amúgy sem egy bájos hely. Folyamatos zajszennyezés és az egyetlen békét árasztó hely a főtér, vagy egy ház egy csendes utcában.

A helyi fiatal lányok természetes szépségek voltak. Szerettek fényképezkedni a főtéren fehér emberekkel.

Natural beauty / Természetes szépség

Natural beauty / Természetes szépség

Elsétáltunk a kikötőbe. Koszos volt, és rozoga hajók százai vártak arra, hogy kicseréljék áruikat és újra vízre bocsássák őket. Nem volt túl érdekes hely, de jó alkalom volt arra, hogy új gyümölcsöket próbáljunk ki, amit egy hollandul jól beszélő bácsi árult. Érett papaya és kígyó gyümölcs volt a menü. Mindkettő személyes kedvencemmé vált.

Papaya

Papaya

Később visszamentünk a főtérre, ahol addigra már elkezdődött az éjszakai vásár. Hasonló volt, mint amit Ipohban, Malajziában is próbáltunk. (Ott még medúzát is ettem mogyoró szósszal!) Csak estefelé kezdődik, kellemes kis tömeg van jelen és rengeteg kaja van. Király! Így ettem sate-t: grillezett hús pálcákon, chili szósszal, sült hagymával és burgonya-ízű valamivel.

Következő állomás: ugyanaz a pláza, mint reggel. Következő étel: soto betami. Ez egy leves volt. Nem volt túl ízletes, leginkább instant levesre emlékeztetett az íze. Rizzsel, chili szósszal (meglepetés!) és sült hagymával. Már csak kettő van hátra!

Soto betami

Soto betami

Soto betami

Soto betami

Kedden úgy döntöttünk, hogy nem megyünk be a városba. Újabb négy óra dugóban? Azt már nem! De akkor hogyan kóstolhattam meg a többi ételt a listáról?

Délután a Damri állomás felé vezető úton muszáj volt megállni egy utcai árusnál: gado-gado és ketoprak várt rám. Néztem, ahogy készítik és halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy miféle zöldségek, vagy gyümölcsök kerültek bele, de nagyon csípős volt és nagyon finom. Küldetés teljesítve!

Gado-gado take away / Gado-gado elvitelre

Gado-gado take away / Gado-gado elvitelre

A Damri rendben volt, de a reptéren igénybe kellett vennünk a helyi buszjáratot, hogy a megfelelő terminálra juthassunk. De ez egy idióta tervezés volt: nem volt hely a csomagoknak és így nagyon tömött volt. Ahogy álltam a buszon, az egyik kezemmel kapaszkodtam, a másikkal pedig a csomagomat tartottam. Teljesen körbe voltam véve emberekkel, mozdulni sem lehetett. Pár perccel később már kisebb volt a tömeg, még helyet is tudtam foglalni. De ekkor már késő volt. Ellopták a tárcámat.

Advertisements

3 thoughts on “Jakarta – Two days in traffic jam

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s