Day 4: Repairman 1 – Repairman 2 – Repairman 3

Hoá Tien – Phong Nha National Park

129 km (778 km)

Map

Phở was again for breakfast. It became a bit boring, but this was always the easiest available choice in the morning. We left early. Conrad’s bike was weak and stopped after 1.5 km, and we couldn’t start it. I towed him back to Hoá Tien, where a chainsaw repairman gave us a hand. He checked the sparkling plug, then exchanged them between the two bikes, and a miracle happened: both were running!

Phở volt megint a reggeli. Kicsit untuk már, de ez volt a legkönnyebben beszerezhető, legkézenfekvőbb étel, amit reggel szoktak a helyiek is fogyasztani. Korán indultunk. Conrad gépe leállt másfél kilométer után és nem tudtuk újra berúgni. Visszavontattam Hoá Tienbe, ahol először egy láncfűrész-javító műhelyben segítettek nekünk. A férfi a gyertyát nézegette egy ideig, majd kicserélte a két motor között és csoda történt: mindkettő elindult!

Kick-off second time. Almost at the same place Conrad’s bike broke down again. We went back to the village again, where yesterday’s dull repairman was hiding. Another repair shop appeared in our sight. The guys worked on the bike one hour, while I was trying to adjust the brakes on mine. And finally, it worked! The problem was with the carburetor. The bike was either weak and stopped, or leaked fuel. But this time it seemed good again, so we hit the road.

Indulás másodszorra. Majdnem ugyanazon a helyen Conrad gépe újra megadta magát. Újra vissza kellett fordulnunk oda, ahol az előző napi ostoba szerelő bujkált. Egy másik műhelyet fedeztünk fel. A srác egy órát dolgozott a motoron, amíg én a féket állítgattam az enyémen. És végül működött! A karburátorral volt a probléma. A motor vagy gyenge volt és megállt, vagy a karburátorból csepegett az üzemanyag. De most újra jónak tűnt, ezért útnak indultunk.

We bargain every time, everywhere. In the guest house, in the restaurant, at the market, and in the souvenir shop. Because we have to, unless we want to pay a western price in an eastern country. And when the shopkeeper likes the bargain, he or she smiles, laughs, and we all have fun.

Már mindenhol alkudunk. A vendégházban, az étteremben, a piacon és a szuvenír boltokban is. Mert muszáj, hacsak nem akarunk nyugati árat fizetni egy keleti országban. És ha az eladó szeret alkudni, akkor mosolyog, nevet, és mindannyian jól szórakozunk.

We travelled through fascinating landscapes again. Few kilometers before Phong Nha National Park we saw the biggest mass of cyclists in Vietnam. Between 11 and 12 all the pupils take their bicycles (or motorcycles) and ride home from the school for lunch and for a short nap. This is the Vietnamese schedule: 5-6 hours of sleep in the night, getting up at 6, and having a short (or long) nap after early lunch. Around Xuân Trạch, Phúc Trạch, and Cuo Lac we passed by hundreds of them. All of them were in the uniform of their school.

Elképesztően szép tájon utaztunk. Néhány kilométerrel a Phong Nha Nemzeti Park előtt láttuk a legnagyobb biciklis tömeget Vietnamban. 11 és 12 óra között ugyanis a diákok kerékpárt (vagy robogót) ragadnak és haza indulnak ebédre és délutáni pihenőre. Mert ez a vietnami napirend: 5-6 óra alvás éjjel, 6 óra körüli kelés és egy rövidebb pihenő a korai ebéd után. Xuân Trạch, Phúc Trạch és Cuo Lac környékén százával láttuk őket. Mindegyikük az iskolájuk egyenruhájában volt.

Perfect. / Tökéletes.

Phong Nha

We were fit, so we drove around in Phong Nha. Even in this touristy place the kids (and sometimes even the adults) were very happy for foreigners. Smile, laugh, wave and friendly, curious questions. Vietnamese people are curious. Where are you from? What’s your name? How old are you? Are you married? Do you have children? What are you doing in my country? How do you like Vietnam and the food? Do you have girlfriend? Do you want to marry her? And as we tried to answer in their language, they were even gladder.

Mivel még fittek voltunk, tekeregtünk még kicsit Phong Nha környékén. A sok turista ellenére a gyerekek (néha pedig a felnőttek is) kitörő örömmel köszöntik a külföldieket. Mosoly, nevetés, integetés és kíváncsi kérdések. A vietnamiak kíváncsiak. Honnan jöttél? Mi a neved? Hány éves vagy? Házas vagy? Vannak gyerekeid? Mit csinálsz az országomban? Hogy tetszik Vietnam és az ételek? Van barátnőd? Feleségül akarod venni? És ha az ő nyelvükön próbálunk választ adni, akkor még hálásabbak.

Main street / Főutca

This day my bike’s rear bearing had a bad noise. We found a third repairman this day, who exchanged the bearing, welded my luggage rack and tried to do something against the leaking oil. Unsuccessfully. The bikes needed some maintenance too: oil to the chains and tightening them. We were not sure anymore, that buying these bikes was a good deal.

Ezen a napon az én motorom hátsó csapágyazása hallatott furcsa hangokat. Megtaláltuk a harmadik szerelőt is a napra, aki kicserélte a csapágyat, meghegesztette a csomagtartómat és próbált tenni valamit a lassan csöpögő olajom ellen. Sikertelenül. Még szükség volt egy kis karbantartásra: olaj a láncra és láncfeszítés. Már nem voltunk teljesen biztosak abban, hogy jó üzlet volt ezeket a gépeket megvenni.

Advertisements

3 thoughts on “Day 4: Repairman 1 – Repairman 2 – Repairman 3

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s