Day 18: Waterfall, fuelfall

Da Lat – Mũi Né

195 km (2449 km)

Map / Térkép

Conrad’s bike acted strangely at the start. The idle power was too high, most of the time he even had to break, so soon we had to stop at a mechanic to set the carburetor again and there it turned out that there’s some problem with the oil too. Who touched the bike? And why?

Valami furcsa volt Conrad gépével reggel. Az alapjárat annyira magas volt, hogy gyakorlatilag csak fékeznie kellett az úton, így megálltunk nagyon hamar egy szerelőnél, aki megoldotta ezt a problémát a karburátoron, és jelezte azt is, hogy baj van az olajjal. Ki ért hozzá a motorokhoz? És miért?

The oil was foamy and thin, so it needed to be changed. So who was that mean person, who messed up Conrad’s bike? A random junky? Or a repairman nearby, hoping, that we’ll bring the bike there? Or an Easy Rider, whose rivals are the independent travellers? This last one sounds probable. Remember the Easy Rider from two days before! And in Da Lat there were many coworkers around our hostel… No proof, but we didn’t like them anymore…

Az olaj habzott és híg volt, ezért cserélni kellett. Szóval ki volt olyan gonosz, hogy megbuherálta Conrad gépét? Egy drogos? Egy közeli szerelő arra várva, hogy nála köt ki a Honda? Vagy az Easy Rider-es emberek, akik a riválisaiknak néznek minket? Ez hangzik a legvalószínűbbnek. Emlékezzünk a két nappal korábbi Easy Rider-es arcra! És elég sok kollégája volt Da Latban a hostelünk környékén… Nincs bizonyítékunk, de már tartunk ezektől a gazfickóktól.

What else happened? My chain protector didn’t carry the load anymore and broke down. There was no way to fix it, so I threw it away. Only 6 km away from our main route we went to see a waterfall. In the parking lot Conrad’s carburetor started to lose more fuel, then the daily runoff of the waterfall (dry season), and the engine didn’t start. I had to tow him again, to make it work, but it was still losing the gasoline. In the next city we stopped to fix these problems, furthermore my speedometer and horn.

Mi mást történt még? A láncvédőm nem bírta a rázkódást és eltörött. Nem lehetett javítani, így el kellett dobnom. Csupán 6 km-re az utunktól megnéztünk egy vízesést is. A vízhozama sajnos nem érte el azt a szintet (száraz évszak), mint a Conrad karburátora által elengedett benzin a parkolóban. Hogy sikerüljön beindítani a motort, megint nekem kellett vontatnom egy ideig. A következő városban az említett problémákon kívül még megjavíttattuk a motorom dudáját és kilométeróráját is.

The city, where the repairman was / A város, ahol a szerelő volt

Narrow roads, nice curves, steep ways. We were in the mountains again. Conrad had fun, but I was unlucky here, because my dampers were in such a bad shape, that on the thick stripes on the road before the curves, which supposed to slow the traffic down, the back of my bike was jumping to the side. This could have made serious accidents, so I had to slow down to the speed of 25km/h…

Keskeny utak, szép kanyarok, meredek emelkedők. Újra hegyekbe érkeztünk. Conrad élvezte is a dolgot, de nekem problémáim voltak. Az élesebb kanyarokat megelőző, forgalomlassító bordázás elég rossz kombinációt alkotott az elhasznált lengéscsillapítómmal, így nagyobb sebesség esetén (=30+ km/h) az eredmény az volt, hogy a motor hátulja oldalra pattogott. Ez fatális tragédiát is előidézhetett volna, ezért inkább lassan mentem…

Hills / Hegyek

This wasn't a big turn / Ez nem volt egy éles kanyar

Mũi Né! The only road between this village and the city, Phan Tiet become a tourist paradise for the Russians. The only things to do there were going to the beach, eating out in restaurants (many texts were written only in Russian), and visiting some nearby deserts. Good place for a few days.

Mũi Né! Az egyetlen út az említett halászfalu és Phan Tiet városa között turistaparadicsommá vált az oroszok számára. A dolgok, amiket ott lehetett csinálni: lemenni a partra, étteremben enni (sok étlap csak vietnami és orosz nyelvű volt), és a közeli sivatagokat meglátogatni. Jó hely egy pár napra.

We were close to our last destination, and additionally it was close to Christmas. We decided to start trying to sell the motorbikes. It was easier than we expected! In an internet café we were designing an ad, when two guys from the other computers asked about the bikes. They liked the idea of travelling on the two Honda, and they even tried the bikes, but when we tried to make the deal, they lost their bank card in an ATM. No bikes for them, no money for us… But it was so close!

Közel voltunk már utolsó állomásunkhoz, és közel a Karácsonyhoz. Úgy döntöttünk ezért, hogy elkezdjük hirdetni a motorokat, és ez jobban indult, mint gondoltuk! Egy internet kávézóban készítettük a röplapokat, ahol a másik számítógépektől leszólított minket két srác, akik hirtelen potenciális érdeklődőkké, majd majdnem vevőkké is váltak. Miután meséltünk a túránkról és kipróbálták a Hondakat, meg is egyeztünk az árban. Viszont az egyikük a megfelelő összegű kápé beszerzése közben egy ATM-ben felejtette a bankkártyáját, ami pedig benyelte azt. Így nekik nem jutott motor, nekünk nem jutott pénz… Pedig olyan közel voltunk hozzá!

"Can they get the money for tomorrow?" / "Holnapra vajon meg fogják szerezni a pénzt?"

Advertisements

2 thoughts on “Day 18: Waterfall, fuelfall

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s